A szövetsűrűséget általában a láncsűrűség és a vetüléksűrűség használatával fejezzük ki. A láncsűrűség az egységnyi hosszra jutó fonalak számát jelenti a szövet hosszirányában, míg a vetüléksűrűség az egységnyi hosszra eső fonalak számát jelenti keresztirányban. A nagyobb szövetsűrűség sűrűbb fonal-elrendezést jelent, ami szilárdabb, tartósabb anyagot eredményez, bár a légáteresztő képessége viszonylag csökkent. A nagy-sűrűségű szövetek a szorosabb fonalaknak köszönhetően jobb kopásállóságot és fedést biztosítanak, így alkalmasak felsőruházathoz, nadrághoz vagy felsőkategóriás ingekhez. Az alacsony sűrűségű szövetek ritkább fonalakkal könnyebbek, puhábbak és légáteresztőbbek, így alkalmasak nyári ruházatra, ágyneműre vagy könnyű ingekre. A sűrűség befolyásolja a zsugorodást, a terítést és a ruha végső felületét is, ezért gondos ellenőrzést igényel a tervezés és a gyártás során.
Az anyag sűrűségét általában a fonalszám és a szövés szerkezete határozza meg. Finomabb fonalak használata növeli az egységnyi felületre jutó fonalak számát, így nő a szövet sűrűsége. A különböző szövési módszerek, mint például a twill, a sima szövés vagy a szatén, szintén befolyásolják az észlelt sűrűséget és az anyag felületi tapintását. A megfelelő sűrűségű tervezés révén egyensúly érhető el a kényelem, a tartósság és az esztétika között.