A textíliákkal szembeni színtartósságot általában 1-5 osztályozási rendszerrel értékelik, ahol az 5 a legjobb színtartósságot, az 1 pedig a legrosszabb színtartóságot jelenti. Ezt az értékelési rendszert széles körben használják különféle teszteknél, beleértve a mosást, a dörzsölést, az izzadást, a fényterhelést és a vegytisztítást, hogy közvetlenül mérjék a szövet színstabilitását használat közben. A magas besorolású szövetek kevésbé hajlamosak a fakulásra vagy a festék migrációjára mosás, dörzsölés vagy fény hatására, míg az alacsony besorolású textíliák nagyobb valószínűséggel tapasztalnak jelentős fakulást vagy festékátvitelt. Különleges tesztekben a különböző színtartóssági tételeknek saját független minősítési követelményeik vannak. A mosási színtartóságot, a nedves és száraz dörzsölési színtartóságot és az izzadás színtartóságát általában 1-től 5-ig értékelik; például az 5-ös dörzsölési színtartóssági besorolás azt jelzi, hogy nedves és száraz dörzsölés esetén szinte nincs festékátvitel, míg a 3-as érték enyhe átvitelt jelez. A fény színállóságát a szövet mesterséges fény vagy napfény hatására bekövetkező színváltozás mértéke alapján határozzák meg; az 5-ös besorolás azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs színváltozás, míg az 1-es értékelés jelentős fakulást vagy elszíneződést jelez.
A színtartóssági minősítési követelmények az anyag tervezett felhasználásától függően változnak. A csúcsminőségű-ruházati cikkekhez, kültéri felszerelésekhez vagy gyermekruházathoz általában 4–5-ös színállósági besorolás szükséges a tartósság és a biztonság érdekében; a hétköznapi ruházat 3-4-es értékelést is elfogadhat. A színtartóssági besoroláson keresztül a gyártók és a fogyasztók intuitív módon megérthetik a szövetek tartósságát és minőségi szintjét, így választhatják ki a rendeltetésüknek megfelelő termékeket.