A szövet lánciránya azt az irányt jelenti, amelyben a fonalak hosszirányban elhelyezkednek a szövés során. A láncfonalakat jellemzően láncgerendákból húzzák egy szövőszéken, és a szövés során feszesek és stabilak maradnak. Ezért a láncfonalak erősebbek, tartósabbak és kisebb a nyúlásuk, mint a vetülékfonalak. A láncvonal meghatározza az anyag szilárdságát és hosszirányú zsugorodási sebességét, és fontos referencia irány a ruhadarabok vágásakor.
A vetülék iránya merőleges a láncirányra, és vetülékfonal irányának is nevezik. A vetülékfonalak azok a fonalak, amelyek a szövés során vízszintesen haladnak át a láncfonakon. A szövetben oldalirányban helyezkednek el, viszonylag lazák és nagyobb rugalmassággal rendelkeznek. A vetülékfonalak befolyásolják az anyag oldalirányú nyúlását, nyúlását és viselési kényelmét; a vágás során általában figyelembe kell venni az anyag nyúlását és illeszkedését.
A lánc és a vetülék közötti különbséget az anyag textúrájának és tapintásának megfigyelésével lehet meghatározni. A sima, twill vagy szatén szövésű szöveteknél a láncfonalak szépen és szorosan vannak elrendezve, míg a vetülékfonalak általában lazábbak. A kötött szövetek viszont lánc- és vetülékkötési módszerekkel hálószerkezetet alkotnak, ami a lánc- és vetülékirány rugalmasságában és sűrűségében eltéréseket eredményez. A lánc- és vetülékirány helyes meghatározása kulcsfontosságú a vágás, varrás és szövethasználat során, biztosítva a ruha méretbeli stabilitását és viselési kényelmét.